Forradalom és szabadságharc

Az 1848.március 15-én Pesten kirobbant magyar forradalom hazánk modern kori történetének eggyik legfontosabb eseménye. Ekkor a társadalom szinte minden rétege összefogott a modern és polgári Magyarország megteremtéséért. A születési kiváltságok eltörlése, a törvény előtti egyenlőség, a közteherviselés, a szollás és sajtószabadsága éppugy szerepelt a forradalomárok követelései között, mint a demokratikus népképviseleti parlamentarizmus és az ennek nyomán a törvényhozásnak felelős kormány létrehozása iránti igény. Politikai és társadalmi jellegű változások mellett a gazdasági modernizációt is zászlójukra tűzték a márciusi ífjak, amikor a feudalizmushoz kötődő úrbéri rendszer eltörlésének és a nemzeti bank megalapításának szükségességét hangoztatták.

Miután a Habsburg uralkodó alapjaiban ellenezte a magyar igényeket a forradalomfokozatosan véres szabadságharccá alakult, amelyben a magyarság a nemzeti függetlenségét és az Ausztriától valóelszakadást akarta kivívni.

Az erdélyi hadszíntér

Anton Puchner császári-királyi altábornagy, az erdélyi Cs. Kir. Haderő főparancsnoka 1848 októberében megtagadta az engedelmességet a magyar kormánynak, majd ostromállapotot hírdetett és elrendelte a magyar nemzetőrség lefegyverezését. Az ellentét fegyveres harcokhoz vezetett, amellyek eredményeként 1848 végére – Háromszék kivételével – egész erdély területe a császáriak ellenőrzése alá került. Ezután a román népfelkelőkkel kiegésszült erdélyi osztrák haderő az Alfőldre vezető szorosok elzárását tervezte. Ezt azomban a Bem József vezérörnagy vezette magyar hadsereg megakadályozta. 1848 decemberében Kolozsvárt, 1849 januárjában Marosvásárhelyt foglalták vissza a magyar honvédek.
1848-49 telén több ütközetben is sikert arattak a magyar szabadságharc katonái. A vízaknai ütközetben (1849 feb. 4.) ugyan vereséget szenvedtek, de néhány nappal későbba piski ütközetben (1849 feb. 4.) Bem seregének győzelmével végződőtt. Időközben az erdélyi osztrák hadvezetés a Havasalföldön állomásozó Alekszandr Nyikolajevics Lüders orosz altábornagy segítségét kérte, akinek utasítására a cári csapatok megszálták Nagyszebent és Brassót. Ezzel párhuzamosan a bukovinai osztrák erők is – Karl Urbán vezetésével – betörtek Észak Erdélybe. 1849 februárjában Bem Józsefnek ugyan sikerült kiszorítani az Urbán vezette csapatokat, az 1849 március 2 i medgyesi ütközet azomban már a Puchner vezette császári erők győzelmével ért véget. Ennek ellenére 1849 március 11 én Bemnek sikerült elfoglalnia Nagyszebent, a császári erők erdélyi központját, s ez a győzelem az erdélyi hadjárat győzelmes befejezését jelentette.

Gábor Áron

1814 november 27 én született a háromszéki kisfaluba Berecken.
Legendák, szabadságharcok korabeli katonadalok, versek és szájhagyományok : egy egész kis irodalom sugárzó szövedékéből előlép egy halinanadrágos, egyszerü kovács, egy székely férfi és első látásra ráismerünk. Ez Gábor Áron, az ágyuöntő. Mindenki tudja rolla, iskolásgyermek és vének, hogy miről nevezetes. Fegyvert adott a székely nép kezébe a szabadságharc idején. Azt azomban kevesebben tudják, hogy az 1848 november 28 I sepsiszentgyörgyi gyülésen Gábor Áronnak nem kis része volt abban, hogy a székelység megmenthette ősi nemzeti becsületét. Puchner kormányzó ugyanis felszólította a székelyeket, álljanak a császári kormány oldalára. A sepsiszentgyörgyi népgyülésnek kellett erre a felszólításra a vállaszt megadnia. A ködös őszi napon és a ködös történelmi percben, amely súlyával megfeküdte a nép lelekét, a székelyek lehangoltan gyültek össze, a kudarcok nem voltak lelkesítőek és nyomasztó volt a fegyverhiány. Már-már ugy látszott, a székelység tehetetlenül kénytelen végignézni hogyan rabolják el tölle Csaba királyfi szent örökségét a szabadságot, amikor felállott Gábor Áron a régi székely katonacsalád sarja, aki gyermekkora óta szerszámok és fegyverek fabrikálásával foglalkozott s kovácsműhelyében épp most készített el két hatfontos ágyút, felkiáltott s azt mondotta: ” van ágyú, van puskapor, még cask egy koppintás hiányzik az ágyú mozdonyán ” és a székelység egyemberként a szabadság oldalára állt. A hiányzó “koppintás” Gábor Áron felszolítása volt. A szabadságát féltő székely nép már másnap elsütötte az első ágyúit a győzelmes hídvégi csatában a császári kormány zsoldosai ellen .

Ez a hős székely kovács még hatvan ágyut öntött, sokat közüllük a kis székely templomok harangjainak ércanyagából, s ez a hős székely katona örnagyként esett el 1849 július 2 án az uzoni csatában a székely függetlenségért. Valahányszor egy székely templomban megkondul a harang, Gábor Áron nevét, a székely hűséget és a szabadság eszméit zengi még ma is.

A HÍRLAP naptára 1948 Budapest